Két ember beszélget a villamoson:
- Voltál idén színházban?
- Voltam.
- Láttad a Kőműves Kelement?
- Nem.
- Akkor nem voltál.
És ez nem vicc.
Harmincnyolc fok árnyékban.
A múltkor szépen beharangoztuk az Alföldi-féle Kőműves Kelement. Jelentem a bemutató megvolt; a recenziók megszülettek, nyomtatott és elektronikus lapok és bloggerek kürtölték világgá, hogy az előadás után többen elájultak - és nem a hőségtől. Esténként mindig telt házzal ment a darab, a trópusi állapotok ellenére délután is sokan megnézték. És voltak sokan, akik látták is, hogy mi történik a RaM Colosseum színpadán. Látták és értették. Eredetileg azt terveztem, hogy csemegézek egy kicsit az előadást kivétel nélkül méltató írásokból, de jobb ötletem támadt: az alkotók nevében - utólagos engedelmükkel - erről a felületről üzennék Alföldinek és a darabot játszó színészeknek: Stohlnak, Radnaynak, Blaskónak, Hujbernek. mindenkinek, akinek köze volt/van az előadáshoz: "Beszélj a lényegesről, írd a lényegeset, cselekedj lényegesen. Ez mindig nehezebb, több életerőt követel - s ugyanakkor, amikor elszánod magadat arra, hogy a helyzetnek vagy a munkának lényeges erőidet adod, megtudod, hogy ez volt az egyszerűbb, igen, az egyetlen lehetséges megoldás, a tökéletes. A mellékes, a félmegoldás, a közhely, a mellébeszélés, a kitérés, a köntörfalazó műgond végül is több és gonoszabb erőfeszítést igényel, mint a lényeges, az egyszerű, a tökéletes. Amikor a középutat választod, pazarolsz. A lényeges mindig olcsóbb, hasznosabb, eredményesebb. Élj gazdaságosan, alkoss takarékosan, ne költsd erődet másra, csak a lényegesre." (Márai Sándor: A lényegesről) Alföldi Róbert Kőműves Kelemenje rendezői pályafutásának csúcsa. Eddig.
Aki nem bírja a meleget, zuhanyozzon le!