Most, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap 900 millió jó magyar Matolcsy-forinttal támogatott egy olyan produkciót, melynek rendezője úgy képzeli el Toldit mint Batmant, komoly aggályaim támadtak egy kosztümös, zenés történelmi film megvalósulásával kapcsolatban, ugyanis biztosra veszem, hogy Szörényi és Bródy semmilyen Pókember-Istvánhoz és Acélember-Koppányhoz nem adja a nevét; az alkotók heves bólogatásának hiányában pedig rohadt nehéz filmre írni a darabot. A poszt központi kérdése, hogy milyen legyen egy igazi István, a király film. Három lehetséges irányt látok.
Első verzió: az biztosan tetszene a Filmalapnak, hogy jön egy rendező, akinek víziója támad, és a Jézus Krisztus Szupersztár mintájára farmernadrágos, gyúrópólós fiatalokat mozgat egy meghatározott térben és szituációban. Tucatnyi kerettörténetet lehet kitalálni, példának okáért a regös (Bródy a gitárjával) lesz a nézőpont karakter, aki bekerül a sittre, ahol a rabok éppen az István, a király előadására készülnek; az előadást persze egy bonyolult szökési kísérlet álcázása. A zene adott, a dalszövegek adottak, a forgatókönyvírónak csupán a kerettörténetet kell megírnia, a helyszín a börtön épülete, udvara, a produkció cca. 250 millióból kihozható; ha Mr. Vajna egyéb vállalkozásai nem termelnek ennyit egy hónap alatt tisztán, akkor az egy szar hónap még akkor is, ha a Csendes-óceán közepén fizeti be az adót.
Második verzió: nem az István a királyt filmesítjük meg, hanem olyan film készül, ami magáról a darabról szól. Az 1982-84 között játszódó történetből megtudjuk, hogyan készült a rockopera (az első képben egy kuvasz nyalja a kilenclyukú híd tövében alvó Szörényi arcát), látnánk, ahogy a regnáló kommunista hatalom hogyan próbálta akadályozni a királydombi bemutatót, milyen III/III-as elhárító tevékenység zajlott a háttérben, ki kinek, mikor mit hazudott (és hazudik a mai napig), mindeközben a háttérben dübörög a királydombi előadás, mint állandó visszatérő komplexum. A produkció dokumentarista elemeket is tartalmaz, ha szegény Ember Judit még élne, el is vállalhatná a rendezést. A film 350-400 millióból csont nélkül kihozható, alig valamivel kerülne többe, mint a kormánybiztos északi sarkon tankoló, mahagóni borítású magánrepülője.
A harmadik verzió a titkos favoritom: Az István, a király úgy ahogy van, Batman és Pókember nélkül, tisztességes díszletek, kosztümök és a magyar hagyományőrzők, lovasíjászok felvonultatásával (jönnek ingyen, csak legyen gulyás), monumentális külső-belső terekkel, és olyan veszprémi csatával a végén, amit jó magyarosan nem egy kibaszott garázsban akarnak felvenni. Semmi sallang, semmi vízió, semmi mainstream megközelítés, CSAK A ZENE ÉS A LÁTVÁNY! Garantálom, hogy ennek a verziónak több nézője lenne, mint a Filmalap által támogatott filmeknek összesen, mert azt még a hülyék is tudják a világ összes valamirevaló Mohács-mentes országában, hogy ami harminc éve a csúcson van, azt nem fejleszteni kell, hanem támogatni, mert a kultúra oszthatatlan része. És akkor most ébredjünk fel: ilyen itt nem lesz! Mert, amikor azt mondjuk: csak a zene, az a Kárpát-medencének is nevezett gumiszobában könnyen félrehallható és összetéveszthető a Jobbik csatakiáltásával: csak a nemzet! Márpedig az ilyen "fasiszta verzióra" ennek a Filmalapnak, ezeknek az embereknek, itt és most, nincs 500 milliója! Azt mondom, búcsúzóul énekeljünk el egy sort minden idők legjobb magyar rockoperájából: "Valakinek holnap le kell mondani hivataláról."
