A múlt héten futottam egy kört a Magyarok Házában, ahol Szörényi Levente Cui prodest címmel tartott előadást Atilla haláláról; egy t-vel írom a hun uralkodó nevét, nehogy összekeverjük Mesterházy Attilával. Nem is annyira az Atilla-téma érdekelt, sokkal inkább arra voltam kíváncsi Szörényi hol tart a pilisi ásatásaival, amit – mondjuk ki őszintén – sokan megmosolyognak; de ő legalább lapátol, ami tiszteletreméltó teljesítmény, ha már a Magyar Tudományos Akadémia többnyire a tökét vakarja, ha bármilyen összefüggésben szóba kerül a X. század előtti magyar történelem. A 18.00-ra meghirdetett program csúszott. Aztán negyed hét magasságában a Széchenyi-terem ajtaját vigyázó gárdisták közt átsiklott egy turbózott hajú nő, és bejelentette az előtérben várakozóknak, hogy most tizenöt perc szünet következik, de utána tüstént kezdődik Szörényi úr előadása. De már meg is nyílt az ajtó, és kiáradt rajta a tömeg. Ekkor egy ötven körüli pali, kinek első ránézésre olyan feje volt, mint egy meghámozott ananász, felállt a székéről (mit felállt: pattant!), majd fennhangon, hogy Levédiáig is elhallatsszon, imígyen kiáltott: „Ez mit keres itt, mikor lefasisztázta Wass Albertet?!”„Álljunk meg egy szóra”, mondaná Grétsy tanár úr. Szörényi nem fasisztázott. Nem szokott. Az ananászfejű valamit nagyon félreértett. Szörényi mindössze annyit mondott a Heti Válasznak adott interjúban, hogy „Elegem van tehát a Julianus barátokból, a Wass Albert filmekből. Elegem van a fércművekből. Művészetet szeretnék látni.” Levi, csókoljuk az arcodat: mi is!
Persze rögvest felszisszentek a borotvált ananászok. Kicsoda-micsoda? Nehogy már Alföldi legyen az IK30 rendezője, nehogy már Koppány fordítva üljön a lovon! Hát megbolondult a Szörényi? Azt mindig is tudtuk Bródyról, hogy balra húz, mint szarul beállított géppisztoly az egyszeri TEK-es kezében, na de hogy „a mi Leventénk” „Robertának” adja a darabot?! Máris kezdődött az elméletgyártás, különféle rémlátományok víziója, hogy milyen lesz az Alföldi-féle István, a király. Egyrészt az István-Koppány szembenállás most már egyértelműen a bal- és jobboldal összecsapását szimbolizálja, másrészt majd figyeljük meg, hogy Alföldi biztosan Brüsszelre cseréli Rómát, sőt a szövegbe is belenyúl: „Ó, Jó uram Barroso mondá, hogy bankkal vész, ki bankkal él.”, de tovább is van: miután Gizella rohadtul unja a politikát és kisbabát akar csinálni, ezt nem Vecelinnek, hanem egy másik nőnek énekli, alsó hangon Rékának, meglehet Koppány egyik nőjével fogja összeszűrni a levet… ja, és Koppány női kivétel nélkül meg lesznek kúrva a nyílt színen. A másik oldal közben azzal üzent, hogy elővételben megvette az összes szegedi jegyet, az augusztus végi budapesti premierre meg már a második házat nyitották.
