Volt szerencsém olvasni, hogy egy kommentező a következő szavakkal vágott magának keskeny ösvényt az internet buja dzsungelében: "Szörényi azért akarta, hogy Alföldi legyen az előadás rendezője, mert így biztosan sokan elmennek." Az "elmennek" tetszik, a magyar nyelvnek köszönhetően mély tartalommal bír. Teccik tudni, az ember már csak olyan, hogy elmegy. Ki ettől, ki attól (rossz, aki rosszra gondol), vannak, akik egy előadásra, mások az országból. Mindazonáltal az István, a királlyal az a helyzet, hogyha holnap kimegyek az utcára és felkérem az első szemben jövőt, hogy rendezze meg a darabot, az emberek akkor is "elmennek rá", mert az IK akkor is teltházzal megy, ha a rendezőt Gipsz Jakabnak hívják, és Zéró Károly a koreográfus; legfeljebb nem tetszik nekik, amit látnak, zagson, behunyják a szemüket és élvezik a zenét. Na, de a lényeg: láttuk, tudjuk, hogy Alföldire mostanában sokan rámozdulnak, ennek ellenére szerintem az István, a király szerzőpárosa nem ezért tette le mellette a voksát, jelen esetben ez huszadrangú kérdés. Sikerült levadásznom az előadás producerének Rosta Máriának egyik nyilatkozatát, amit még tavaly ősszel tett egy hírportálnak. József Attila sorait idézve az Eszméletből: Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat": "Mind a szerzők, mind pedig a jogokkal rendelkező produkciós cég mindig arra törekedett, hogy az a rendező állítsa színpadra az István, a királyt, akinek aktuálisan mondanivalója van vele. Ez a nyolcvanas évek közepén Kerényi Imre a Nemzeti Színház főrendezője volt; a kilencvenes években Iglódi István, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője, 2008-ban pedig Szikora János, aki 2002-ben az új Nemzeti Színház nyitó előadását, Az ember tragédiáját rendezte. A szerzőkkel együtt most úgy ítéltük meg: 2013-ban Alföldi Róbertnek, a Nemzeti Színház jelenlegi főigazgatójának van mondanivalója az István, a királlyal. Nekünk a darab a fontos, a mondanivalója és a megjelenése. Hozzátenném: mi sohasem szép előadást szerettünk volna látni, hanem jót. Az a lényeg, mi a darab aktuális üzenete. Egyik kiválasztott rendezőben sem kellett csalódnunk soha, mert ebben a szellemben állították színpadra a rockoperát. Úgy gondolom, ennyi tapasztalattal most sem veszítettük el sem az ízlésünket, sem az ítélőképességünket."